Patika Egészségpénztár
Hír
Hosszú távon nem fenntartható az egészségügy finanszírozási modellje (2019.07.09)
Megjelent az Állami Számvevőszék jelentése az egészségügy finanszírozásáról. Az elemzés szerint az egészségügyi rendszerben, finanszírozásban nem változott a szemlélet úgy, hogy azzal az Alaptörvény alapelvei megfelelően érvényesülhettek volna.

„A változáskezelés nem történt meg olyan módon, ahogyan azt stratégiai célok igényelték. Az ellátási rendszer és a finanszírozás struktúrája nem módosult a költséghatékonyság és a minőség javítása irányába” – vonta le a következtetéseket az egészségügyi rendszer és finanszírozás közpénzügyi értékelése alapján az Állami Számvevőszék (ÁSZ) júniusban publikált jelentésében.

Az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez és ezt az állam – egyebek mellett – az egészségügyi ellátás megszervezésével segíti elő. Az Alaptörvény legfőbb elvei alapján az egészségügyi forrásokkal is törvényesen és célszerűen, eredményesen, átláthatóan, a közélet tisztaságának elve betartása mellett kell gazdálkodni. Az Alaptörvényből további követelmények is kiolvashatóak: a gazdálkodásnak elszámoltathatónak, kiegyensúlyozottnak és fenntarthatónak kell lennie.

Mindig alapkérdés – fogalmaznak a jelentés készítői –, hogy az egészségügyi szolgáltatások és finanszírozás működtetéséhez az állam milyen mértékben járuljon hozzá, meddig terjed az állami szerepvállalás. További lényeges dilemma az egészségügyi rendszert illetően, hogy a rendelkezésre álló erőforrások alapján nyújtható egészségügyi szolgáltatások mindig szűkebbek a szükségleteknél.

Összességében az ÁSZ-jelentés készítői szerint bár az egészségügyi ellátórendszer és finanszírozása folyamatosan működik, a jelenlegi formájában nem tekinthető egyben fenntarthatónak is. Nem történt olyan mértékű és léptékű változtatás (változáskezelés) sem az ellátás struktúráján, sem a finanszírozás szabályaiban, amelyet elsősorban a minőség- és költségmérés, a hatékonyság növelés követelményei, illetve ezek elemeinek finanszírozás rendszerébe történő beépítése indokolt volna. Az ellátórendszert és finanszírozását érintő dilemmákra és feltehető kérdésekre hiányoznak a válaszok.

Helyzetkép

Az ÁSZ-jelentés az elsősorban hivatalos nemzeti statisztikákon alapuló uniós kiadványt (Magyarország Egészségügyi országprofil 2017) idézi a problémákból adódó helyzet lefestésére. A jelenlegi rendszert minősítő indikátorok a tanulmány szerint:

  • Magyarországon a várható élettartam közel öt évvel alacsonyabb az uniós átlagnál.
  • A magyaroknak csupán alig több, mint a fele tartja magát egészségesnek, ez az arány az ötödik legalacsonyabb az unión belül.
  • Az egészségtelen életmód nagymértékben hozzájárul a kedvezőtlen népegészségügyi mutatókhoz (vagyis emiatt az egészségügyi ellátórendszer önmagában nem okolható).
  • Az unión belül nálunk az egyik legmagasabb a gyógyítással elkerülhető halálozások száma.
  • A második legmagasabb az unión belül az ambuláns ellátásban is karbantartható állapotok miatti kórházi kezelések aránya.

Az okok feltárása túllép a jelen elemzés, sőt nagyrészt a számvevőszéki feladatkörön is – jegyzik meg a szerzők, akik felidéznek néhány, az egészségügyben, annak finanszírozásában érintettek, a témával foglalkozók vagy akár az egészségügyi szolgáltatókkal bármilyen formában kapcsolatba kerülők részéről mostanában gyakran felmerülő kérdést is. De rögtön leszögezik: „ezekhez nem tartoznak közpénzügyi megközelítésű számvevőszéki elemzői válaszok, ellenőrzési tapasztalatok. A legtöbb esetben értékválasztással, arányokkal és határértékekkel, definiálási és határterületi problémákkal állnak összefüggésben, illetve eltérő nézetek és viták középpontjában állnak.” Ugyanakkor azt is megjegyzik a szerzők, „A felvetődő, felvethető kérdéseket is indokolt figyelembe venni az egészségügyi rendszer és finanszírozása újragondolásakor, illetve módosításának előkészítése esetén.”

Néhány, a tanulmányban felvetett kérdések közül:

  • Mit, illetve milyen mértékig kell a köznek finanszíroznia az egészségügyi ellátást?
  • Kiket kell közfinanszírozott szolgáltatónál ellátni, továbbá kit és milyen ellátásból lehet kizárni, vagy az igénybevételt korlátozni?
  • A hosszú távon eredményt hozó egészségmegőrzés, betegségmegelőzés, vagy a rövidtávon szükséges gyógyítás, egészség helyreállítás kerüljön előtérbe?
  • A kapacitás és finanszírozás az egészséghelyreállítás, vagy a krónikus ellátás irányába változzon?
  • A feladat ellátása, vagy eredménye, hatása kapjon nagyobb szerepet a finanszírozásban?
  • A közfinanszírozott és magánellátás közötti kapacitások, ellátások szerkezetének változása képes-e javítani országos szinten a hatásmutatók értékein?
  • Miként befolyásolja a nyitott határ a lakossági ellátás feltételeit?
  • A sok viszonylag kis ráfordítással gyógyítható beteg hátránya nélkül hogyan oldható meg etikusan a néhány rendkívül drága ellátási szükséglet, az etika, vagy közgazdasági megközelítés kerüljön előtérbe?
  • Van-e érdekeltségen alapuló összefüggés az ételt, étrend-kiegészítőket, vitaminokat készítők és gyógyszert gyártók között?
  • A rendszer működését, a helyzet konzerválását támogatja, vagy korlátozza a hálapénz?
  • Az előjegyzési- és várólisták rendszere megfelelően hozzájárul-e a rendszer optimális terheléséhez és finanszírozásához?

 

<< VISSZA