Patika Egészségpénztár
Hír
Megelőzés és egészségügy (2021.10.05)

Exkluzív cikk arról, hogy melyek azok a társadalmi mutatók, amelyek egy ország egészségügyi rendszerének minőségét tükrözik, és ezekben hol tart Magyarország. Az írásból kiderül, van még hová fejlődni, ami a társadalmi jólétet illeti.

Dr. Trautmann László, a Magyar Közgazdasági Társaság Fejlődésgazdaságtani szakosztályának elnöke, a Pénztár Ellenőrző Bizottságának elnöke, és Vida Cecília közgazdász szakértő összegyűjtötte azokat a legfontosabb tényezőket, amelyek meghatározzák egy ország társadalmi jólétének szintjét. Magyarországon a születéskor várható élettartam messze elmarad az európai átlagtól, és a nyugdíjasok többségének arra sincs esélye, hogy az időskorát egészségesen élje meg.

„A gazdasági fejlettségbeli változás még nem tudatosult eléggé, még nem párosul életmódváltással, vagy legalábbis nem kellő mértékben” – vonják le a következtetést a szakértők az adatokból. Vagyis önmagában sem az egészségügyi ellátórendszer, sem a gazdaság fejlettsége nem elég ahhoz, hogy növekedjen a társadalmi jólét szintje. Az egyéni felelősség – az öngondoskodás és a prevenció – szerepe megkerülhetetlen. Fogalmazhatunk úgy is, az egészségpénztárak szerepe megkerülhetetlen abban, hogy Magyarországon széles körben nőni tudjon az egészségben töltött évek száma.

Alább változás nélkül közöljük Vida Cecília és Trautmann László írását.   

Az OECD kezdeményezésére 2007-től a fejlett országok kidolgoztak egy mutatószámrendszert a fejlődés, a társadalmi, gazdasági haladás és a környezeti változás leírására, amit Magyarországon KSH végez. Ennek részeként foglalkoznak az egészség, az egészségi állapot, egészséget meghatározó tényezőkkel, amik mérik az egészségügyi beavatkozások és szolgáltatások adatait, és mutatják a népesség egészségügyi állapotának változását.

A lakosság egészségügyi állapotát jellemző általános mutatószám a születéskor várható élettartam, aminek a növekedése számos tényezőnek tulajdonítható, az emelkedő életszínvonalnak, a jobb életmódnak, jobb oktatásnak, és persze a minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz való nagyobb hozzáférésnek.

1.ábra: A születéskor várható élettartam változása 2007 és 2019 között Magyarországon.

Forrás: Társadalmi haladás mutatószámai 2.8.1.1 Születéskor várható élettartam, 2020-as adat

A magyar lakosság születéskor várható élettartama egészségügyi rendszer és a növekvő társadalmi jólét következtében 2007-től 2019-ig mintegy három évvel, 73,3 évről, 76,2 évre megemelkedett, majd a tavalyi évben a koronavírus-járvány következtében félévvel 75,7 évre csökkent. (A járvány csaknem minden ország halálozási rátáit, így a születéskor várható élettartam mutatókat is rontotta.) Az európai állampolgárok születéskor várható átlagos életkoránál, 81,3 évnél, a magyarok várható élethossza csaknem 5 évvel rövidebb 76,2 év (2019). Az elmúlt évtized egészségügyi, társadalmi folyamatainak kedvező tendenciáit mutatja, hogy a magyarok lemaradása az európai várható élethossz tekintetében csökkent. Ennek oka különösen a férfiak várható élettartamának számottevő emelkedése.

Regionális bontásban a nők és a férfiak születéskor várható átlagos életkora differenciáltabb képet mutat.

2.ábra: 2007 és 2019 között a nők és a férfiak várható élettartamának változása régiónként

Forrás: Társadalmi haladás mutatószámai 2.8.1.1 Születéskor várható élettartam, regionális adatok

Az egészségesen töltött évek

A születéskor várható élettartam mellett az egészségügyi rendszer egy másik minőségi mutatója az egészségesen várható élettartam hossza, ami az egészségesen, betegség nélkül eltöltött életévek várható számát adja meg (az egészségben töltött időszak azt jelenti, hogy az illető nem rendelkezik krónikus betegséggel) születéskor vagy nyugdíjas kor határán, 65 éves korban és nemenként.

Magyarországon a születéskor várható egészségben töltött élettartam a férfiaknál 61 év, a nőknél 63 év volt 2019-ben. Ez alapján a hazai népesség nagy része nyugdíjas éveit már nagy valószínűséggel valamilyen betegséggel küzdve tölti, a statisztikai adatok szerint a férfiak még 12 évet, a nők megközelítőleg 16 évet. Ennek oka lényegében két tényezőre vezethető vissza: az életmódra és az egészségügyi ellátó rendszer működésére. Bizonyos szempontból az egészségügyi ellátó rendszer fejlettségét mutatja az egészségben eltöltött időszak és a várható élettartam különbsége, hiszen a krónikus betegség kezelése, menedzselése már sokkal nagyobb mértékű együttműködést igényel az ellátórendszerrel, mint az egészségben eltöltött évek alatt.

Az életmód szintén két tényezőre bontható: a táplálkozási szokásokra és a szűken vett életmódra (azaz a testmozgásra, a munkahely és a szabadidő közötti egyensúly mértékére és a stresszkezelés formájára).

Az egészségben várható élethossz a születéskor várható élettartamhoz hasonlóan szintén regionális különbségeket mutat. A közép-magyarországi régióban az egészségben várható élettartam tekintetében a nemek között nincs különbség, a nemzetközi trendekhez hasonlóan. A közép-dunántúli nők kiemelkedő hosszan, 67 éves korukig egészségesek. A dél-dunántúli, észak-magyarországi, észak-alföldi régiókban a legalacsonyabb az egészségben várható életidő (lásd 3.ábra).

3.ábra: Születéskor várható egészségben töltött élethossz régiónként, nemenként 2019-ben

Forrás: Társadalmi haladás mutatószámai 2.8.1.1 Születéskor várható egészséges élettartam, regionális adatok

Elgondolkodtató és a gazdasági, szociális háttér egészséges életmódban játszott szerepét mutatja, hogy Magyarország egyes régiói közötti különbségek az egészségben várható élettartam tekintetében jóval nagyobb különbségeket mutatnak, mint a születéskor várható élethossz tekintetében. Adott régióban lakó népesség minőségi, egészséges élete a gazdasági fejlettség, szociális, kulturális háttér által erősen determinált. Ugyanakkor az is fontos tényező, hogy az így kialakult különbség mértéke elmarad a gazdasági fejlettség mértékétől. Bár a közép-magyarországi régió jelentősen fejlettebb az észak-magyarországinál, ez mégsem köszön vissza az életmód tekintetében. Itt is érvényes lehet talán az a megállapítás, hogy a gazdasági fejlettségbeli változás még nem tudatosult eléggé, még nem párosul életmódváltással, vagy legalábbis nem kellő mértékben.

A krónikus betegségek

A társadalmi jólét jellemzőit leíró mutatószámrendszeren belül a népesség egészségi állapotát több mutatószám is jellemzi az előbbieken kívül. Ezek közül az egyik a háziorvosnál jelentkező egészségügyi problémák betegségcsoportok szerinti alakulását vizsgálja, azt, hogy a gyermekek és a felnőttek milyen panaszokkal fordulnak a háziorvosukhoz (lásd 4.ábra).

4.ábra: A háziorvoshoz forduló betegek számának változása 2007-2017 között a legfontosabb betegségcsoportok szerint

Forrás: Társadalmi haladás mutatószámai 2.8.1.3 Háziorvos, betegségcsoportok

Az elmúlt évtizedben a gyermekek között az asztma és a cukorbetegség miatti panaszok emelkedtek leginkább, de jelentős volt még a vashiányos betegek számának növekedése is. A vashiány oka az egészséges étrend hiánya. Az orvosi szakvélemények szerint az egészséges, kiegyensúlyozott, változatos táplálkozás mellett nagyon ritkán jelentkezik vashiány. Egyoldalú táplálkozásnál azonban vérszegénység léphet fel. A kiürült vasraktárak fejfájással, állandó hidegérzettel járnak, az immunrendszer legyengül. A vas természetes legfontosabb forrásai a a belsőségek (sertés-, marhamáj, vese, szív), a vörös húsok, húskeszítmények, száraz hüvelyesek, olajos magvak, zöldségek, gyümölcsök, tojássárga. A vashiány egyértelműen a szegénységre utal, aminek a felszámolása alapvető gazdaságpolitikai, és nem csak egészségpolitikai cél. Az asztma is egyértelműen környezeti betegség, a korszerűtlen fűtési körülmények, az aszfaltozatlan utak, a rossz közlekedési feltételek egyaránt hozzájárulnak az asztma kialakulásához.   

A felnőttek között a gerinc- és mozgásszervi panaszokkal a háziorvoshoz fordulók száma megháromszorozódott, de a felnőttek között is számottevő volt a cukorbeteg miatti panaszok emelkedése.

5.ábra: Halálokok változása főbb csoportok szerint 2007-2019 között (2007=100%)

Forrás: Társadalmi haladás mutatószámai 2.8.1.8 Haláloki betegségcsoportok

Egy évtizedre visszatekintve a halálokok közül (lásd. 5.ábra) egyedül a légzőszervi betegségek miatt elhalálozottak aránya emelkedett 2007-ről 2017-re. A légzőszervi betegségek növekedése ismét csak a környezeti körülmények rosszabbodását jelzi, és azt is, hogy az önkormányzatok feladatai között az egészséges környezet megteremtése egyre fontosabbá válik.

A daganatos, keringési betegségek, az erőszakos okok miatt és az emésztő rendszeri problémákban aránya a halálokok között csökkent. Ez azt mutatja, hogy az egészségügyi ellátórendszer elkezdett alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, javult az ellátás még akkor is, ha sok kritika éri a szektort.

Borítókép: freepik.com

<< VISSZA