Hazánk versenyképességének erősítése nélkül nemcsak a hosszú távú fenntartható felzárkózás, de az egyensúlyok és az árstabilitás sem valósítható meg – olvasható Matolcsy György csapatának átfogó elemzésében. A 160, 95%-ban objektív mutató segítségével felrajzolt rangsor azonosítja a fenntartható felzárkózáshoz szükséges növekedési tartalékokat is. A Magyar Nemzeti Bank fordulatot sürget többek között az egészséges társadalom vonatkozásában.

Versenyképességi szempontból a második legrosszabb – csak Romániát sikerült megelőznünk – a magyarok egészségi állapota az Unióban. Napi 110 ezren kényszerülnek táppénzre, kiugróan sokan halnak meg megelőzhető betegségek miatt, az elkerülhető halálozási arány közel kétszerese volt az uniós átlagnak 2020-ban. Mindezek a számok nem meglepőek annak tükrében, hogy Magyarországon költik a 6. legkevesebbet egészségügyre a tagállamok közül, a GDP arányában 7,4%-ot. Ez csekély mértékben elmarad a visegrádi országok átlagától, és jelentősen messze van az unió 10,9%-ától.

A lakosság egészségtudatosságának hiánya is közrejátszhat a riasztó kórképben. Rengeteg az elhízott, és az összes magyar halálozás közel fele visszavezethető valamilyen viselkedési kockázatra. Utóbbi mutatóban hazánk a 2. leggyengébben teljesített az Európai Unióban – húzza alá a jelentés. A jelentés részben az egészségtudatosság hiányával magyarázza a kielégítetlen egészségügyi szükségletek szintjét is. „Az elsősorban a lakosság egészségtudatossága által közvetetten befolyásolt okok (például: „nincs ideje”, „fél az orvostól vagy a kezeléstől”, „megvárja amíg elmúlik a probléma”) együttesen 3,9 százalékpontot tettek ki hazánkban, szemben az uniós 1,9 százalékpontos átlaggal” – írják az elemzés készítői. 

Nálunk a legmagasabb a rosszindulatú daganatok standard halálozási aránya is. A csökkentésében kiemelt szerepe lenne a szűrővizsgálatoknak. „Az időben történő diagnózis a legtöbb daganat esetében jelentősen javíthatja a túlélési esélyeket” – olvasható a jelentésben. De bármely területre igaz, hogy a betegségek megelőzése a legegyszerűbb és legtakarékosabb módja annak, hogy a lakosság egészségi állapota megfelelő legyen. A magyarok ebben nem jeleskednek. 

Az eredmény pedig ez: a Magyar Nemzeti Bank által vizsgált mutatók szerint egy átlagos magyar nő alig 64, egy férfi pedig kevesebb mint 62 életévre számíthat egészségben messze elmaradva az uniós átlagtól.

Ebben a helyzetben az egészségpénztárak fontos pillérei lehetnek a hazai versenyképesség – és ezáltal a gazdasági teljesítmény – erősítésének, ha a munkavállalók jelentős része kihasználja az egészségközösségek hozzáadott értékét. Az edukációban, az egészségügyi kiadások racionalizálásában, a prevenció erősítésében, a betegek és az egészségügyi szolgáltatók összekötésében, a vállalati szerepvállalás megerősítésében egyaránt fontos szerepük lenne.